Mostanság körülvesznek az emberek, jobban mint eddig. Olyan ez, mint mikor tavasszal kinyílnak a virágok, és a méhek dongnak körülöttük. Az elmúlt egy hónapban nem volt olyan nap, amikor munka után csak az itthoni ücsörgés-pihenés szolgált volna legizgalmasabb programként. Hol ide, hol oda, de valahová és valakivel/valakikkel mindig mentem. A külföldi srác visszautazott, de pár héttel később ismét hazajött, találkoztunk. Az itthon töltött hétvégéje első napján megvolt köztünk a két lépés, majd másnap már egymás nyakába borulva beszélgettünk apró csókok kíséretében. Az estét külön töltöttük, mely folyamán azért tudomásomra jutott, hogy miután elváltak útjaink, egy másik hölgyeménynél landolt, kitudja milyen okból. Volt már erre példa korábban is, de eddig nem tulajdonítottam neki ekkora jelentőséget. 

Az esti programom során - melyen rengeteg barátommal vettem részt és elfogyasztottunk egy kevés alkoholt - egyszercsak üzenetet kaptam a kedves széptevős hülyítős sráctól, hogy találkozzunk, majd eljött oda ahol voltam, és sétáltunk egyet. Természtesen hamar leszűrte, hogy be vagyok csiccsentve, ugyanis mindent a fejéhez vágtam amit eddig nem értettem a viselkedésében, vagy ami eddig nem tetszett.  Robbant a bomba, aztán a vége persze az lett hogy megcsókolt, és a tervezett fél órás sétából 2 órás csókcsata lett. Még a séta elején közölte, hogy már nincs meg a barátnője, bár már akkor tudtam, hogy ez az állapot csak ideig-óráig fog tartani. Megbeszéltük, hogy a hétvégén ismét találkozunk. Azóta beszéltünk párszor a neten, majd ma este véletlenül láttam a városban a barátnőjével, abból viszont nem derült ki, hogy éppen együtt vannak-e. Viszont hétvége van, és nem keresett. Sürgősen törölnöm kéne az elmémből őt, tudom jól....

Mindeközben a külföldi sráccal átbeszéltünk egy teljes éjszakát, másnap én 2 óra, ő 20 perc alvás után ment(em) munkába. Mindketten tudjuk, hogy semmi értelme belekezdeni semmi komolyabba, hiszen a távkapcsolatnak semmi értelme nem lenne, ő pedig még évekig nem költözik haza. Tehát megy a szenvedés, és jelenleg úgy fest, hogy 2-3 hetente egy hétvégére van pasim. Ahhoz képest, hogy lassan 1 éve nem volt kapcsolatom, ez egy csekély vígaszdíj...

Vagy én vagyok az aki túl sokat akar, miközben túl keveset ad? Nem tudok megbízni egyikben sem.... 

"Kisasszonyok, ne sírjatok! A férfi mind kalandor, Fél lába itt, fél lába ott, Csak gondtalan csatangol. Ne sírj, leány, A férfiért, Légy hetyke, fürge, pörge, Csak vállat vonj, ha bánat ért - Hej, táncra, körbe-körbe! Ne nyújtsd a jajt, ne nyögd a bajt, Ha kínja olykor elfog! Míg nyár virít, míg lomb kihajt, A férfi úgyse lesz jobb. Ne sírj, leány, A férfiért, Légy hetyke, fürge, pörge, Csak vállat vonj, ha bánat ért - Hej, táncra, körbe-körbe!" /Shakespearre/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.