Ülök a gépnél, és várom hogy jelentkezzen. Egy sms, vagy a szokásos msn-en való rejtett megjelenés. De semmi... Én meg csak várok és várok, csak nem tudom miért, és hogy mire. 2 éve kezdődött az egész, akkor kezdődött el bennem valami, ami aztán jó 1 évig csak remény volt, majd utána majdnem valóság lett... igen... volt egy idő amikor úgy éreztem érdeklem, amikor jöttek a hülye indokokból írt sms-ek, a mindennapos msn beszélgetések, és nem kellett napokat, heteket várni arra, hogy feltűnjön a színen és beszélni tudjunk, nem kellett nekem hülye indokokkal smseket kreálnom, hogy kapcsolatba kerülhessek vele. Miért csinálom? Van értelme?

Úgy érzem elrontottam, és ennek már 8 hónapja. Azóta ismét a jó haver kategóriában sínylődöm, bevágva a fiókba mint egy plüssmaci, hogyha kell, tartaléknak még ott legyen. Csak tudnám miért játszom ezt a plüssmaci szerepet, ahelyett hogy azt mondanám ELÉG! én nem leszek a játékszered! Tulajdonképpen lehet, hogy én reagáltam túl az egészet. Hiszen egyetlen csóknál nem történt több, annak is már 3 hónapja. Ami köztünk zajlott az inkább fejben mintsem fizikailag történt... viszont annál mélyebben érint.

Lehet hogy kár hinni az egészben, hogy jó az embernek párkapcsolatban élnie?! Nem tudom... társas lények vagyunk, mégis olyannyira elkeserít az a tudat, és az a világkép amit elém vetítenek, és ami azt sugallja, hogy a szerelem elmúlik, marad a megszoksz vagy megszöksz....

"Csak egy csók volt...
De soha ne feledd: Neked adtam benne a lelkemet."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.