Mindig vívódom a blogírással kapcsolatban. Néha egyenesen gáznak tartom, máskor jobbnak vélem mégis itt leírni a gondolataimat, mintsem a saját ismerőseimet/barátaimat fárasztani velük. Ráadásul amilyen életet most élek, arra a GÁZ, SZÁNALMAS, MEGZAVARODOTT kifejezések elég enyhék. 

Visszatérve az előző bejegyzésemhez, az említett fiatalember jelentkezését hiába vártam, ugyanis letitott az msnjéről. Viszont ezek után Murphy törvénye szerint az alatt az 1 hónap alatt a városban, illetve nyaralás alatt többet futottunk össze, mint eddig egész ismeretségünk 7 éve alatt bármikor. Természetesen volt pár alkalom, amikor a barátnője is vele volt. Gondolom nem kell leírnom milyen érzés volt látni őket. Gombóc a torokban, gyomor gombostűfejnyire összeszorulva. 

Aztán egyszer együtt álltunk sorban egy helyen, beszélgettünk pár szót, majd aznap bátorkodtam smst írni neki, hogy mi is van. Elmentünk sétálni, beszélegettünk, ami körülbelül havonta megismétlődött. Azóta msnre is visszavett, és természetesen ott folytatta ahol abbahagyta, hülyítés, széptevés... stb. A legutóbbi séta alkalmával viszont teljesen más volt, pezsgőztünk majd hosszas csókcsatát vívtunk egy parkban, miután meg voltam győződve arról - mivel abszolult romantikusan telt az este - hogy mi most aztán óriási lépést tettünk, és mondhatni összejöttünk. Persze a korábbiakat figyelembe véve megtartottam józan ítélőképességemet, és az ég világon semmire nem számítottam ezek után. Jól tettem, ugyanis 2 hetes teljes hallgatás következett. Lehet fogni ezt a külföldi utakra meg minden egyébre, de mindenki tudja jól, hogy ha az ember akarja, el tudja érni a másikat. 

Hosszú hallgatás után aztán msnen jelentkezett újra, majd ismét séta, melyen faggatásra - hogy állsz a barátnőddel? - közli, hogy összeköltöznek, vagy legalábbis úgy néz ki. Na itt PADLÓ, rózsaszín köd totális feloszlása. Csak arra lennék kiváncsi, hogy mégis miért csinálja ezt? Bár szerintem erre a kérdésre ő maga sem tudja a választ, ugyanis mikor feltettem neki, egy nemtudom-mal elintézte az egészet. 

Egyetlen szerencsém, hogy a bizonyos 2 hetes eltűnése alatt én is külföldön töltöttem egy hetet, ahol a társaságunk egyik hímtagjával igen belsőséges  - de nem testi - viszony alakult ki köztünk. Ennyi odafigyelést és törődést nem kaptam senkitől az elmúlt 2-3 évben, és lehet hogy ez befolyásol annyira, viszont most úgy érzem, talán sikerült kizökkentenie ebből a 2 éve tartó önmarcangoló plátói nyakigszarban-ülésből. Hogy folytatása nem lesz az biztos, ugyanis az illető külföldön dolgozik. Hát, ilyen az én formám.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.